1. fejezet

- Hé, Su Jin! – kiáltott idegesen barátnőm nekem. – Hozd már azt a vackot!

- Jó, egy pillanat! – szóltam vissza, miközben átadtam a megbeszélt összeget az előttem álló fiúnak. Az megszámolta a pénzt, hogy biztos annyi legyen, amennyiben megegyeztünk, majd átadott egy dobozt tele különféle drogokkal. Én is leellenőriztem, hogy minden megvan-e, majd mikor megállapítottam, hogy semmi sem hiányzik, elmosolyodtam. – Kösz, haver! – szóltam neki, mire ő bólintott egy aprót.

- Legközelebb azért egy kicsit előbb szólj, ha újra kellenek. Ilyen gyorsan elég volt mindet beszerezni!

- Tudtam, hogy te képes vagy rá, elvégre ezen a környéken te vagy a legjobb – kacsintottam rá, mire ő megcsóválta a fejét.

- De azért csak óvatosan vele, és nehogy elkapjanak, mert akkor végünk! Nem szeretnék megint sitten ülni.

- Tudom, nyugi. Nekem sem áll szándékomban elvonó kúrákra járni, meg hasonló marhaságokat csinálni. Amúgy sem tudnék leszokni róla – mosolyodtam el újra, majd egy újabb kacsintást követően elbúcsúztam az idősebb sráctól, majd barátaim felé vettem az irányt.

Láttam barátnőm arcán, hogy már mennyire nyugtalan, hogy mennyire szeretné már használni őket. Legszívesebben kikapta volna a dobozt a kezemből, hogy mindet magának tehesse félre. Többek között emiatt is bonyolítottam én ezeket az üzleteket. Köztünk én voltam az, akinek a legjobb volt az önkontrollja, így valószínűtlen volt, hogy lenyúlnám a közös pénzből vett drogokat.

Átnyújtottam Shi Hyunnak a dobozt, hogy szétoszthassa közöttünk annak tartalmát a megegyezés szerint. Amíg ő ezt bonyolította, elindultunk valamerre, én pedig rágyújtottam egy szál cigire.

Még mindig kicsit furcsa volt itt Koreában lenni és nem Amerikában. Nem igazán mondanám, hogy hiányoznának az ottani barátaim, mert az itt lévőkkel is meg voltam elégedve, egyszerűen más volt itt lenni, mint ott. Amerikában sokkal szabadabb lehettem, itt pedig mindenhogyan meg van kötve a kezem. A tanítás is sokkal tovább tart, amit képtelen voltam azóta is megszokni, hogy visszaköltöztünk ide. Nem hiába kellett sulit változtatnom többször is. Annyit lógtam, hogy az igazgatóság már nem tudta tovább tolerálni viselkedésemet. Választhattam. Vagy kirúgnak, vagy áthelyeznek. Nos, én az első lehetőség mellett voltam, de ha így tettem volna, akkor a szüleim kitagadtak volna, úgyhogy kénytelen voltam másik suliba menni. Szerencsére már amúgy is csak egy évem van hátra, azt kell még kibírnom, aztán soha többet nem megyek oktatási intézményeknek a közelébe sem.

- Mi a helyzet, Sue? Olyan csendben vagy – dobta át a karját vállamon Jae Joon, ezzel tökéletesen kizökkentve engem merengésemből.

Szívtam egy nagyot cigimből, majd kifújtam a füstöt, miközben megvontam a vállam. Magamon éreztem Jae Joon tekintetét, de semmi pénzért nem néztem volna én is rá. Nem tagadom, nagyon dögös volt, minden lány oda volt érte, de nekem mégsem jött be különösebben, habár neki én nagyon is tetszettem. Volt benne valami, ami miatt képtelen lettem volna barátságnál többet kialakítani. Mondjuk inkább úgy, hogy túl jól ismertem a nőügyeit ahhoz, hogy én is beálljak a sorba.

- Nem vagy ma valami beszédes kedvedben, mi? – faggatott tovább.

- Csak hosszú napom volt – feleltem, de már meg is bántam, hogy ezt kimondtam.

- Hadd segítsek ellazulni – kacsintott rám, majd már közeledett is arcom felé, amikor Shi Hyun hátrafordult, hogy átadja nekünk a mi adagunkat. Emiatt Jae Joon visszavonulót fújt, amit én ki is használtam. Eldobtam a csikket, majd előre siettem barátnőm mellé, hogy együtt menjünk tovább. Jelenleg túl józan voltam még ahhoz, hogy elfogadjam Jae Joon közeledését. Nem tagadom, nem egyszer kerültem már igen intim kapcsolatba vele, de olyankor mindig részeg voltam, vagy jól be voltam tépve. Ma estére is valami hasonlót terveztünk.  

Ara átkarolta a vállam, miközben nagyot húzott a kezében tartott sojus üvegből. Nekem is felajánlotta, amit készségesen el is fogadtam. Közben rágyújtottam még egy szál cigire. Habár a többiek már a füvüket szívták, én még vártam egy kicsit vele. Hosszú még az éjszaka, és nem akartam, hogy rögtön elfogyjon.

Az utcák eléggé kihaltak voltak, alig járt valaki errefelé. Habár néhány kocsi néha elhúzott mellettünk, de csak az én öttagú társaságom volt elég őrült ahhoz, hogy éjnek évadján is még kint bóklásszon. Arról nem is beszélve, hogy nem éppen mondhattuk el magunkról, hogy csendesek voltunk. Ahogy telt az idő, úgy fogyott el egyre több pia és fű, és úgy lettünk mi is egyre hangosabbak. Nagyon jól éreztük magunkat, habár nem igazán csináltunk semmi rosszat. Csak sétáltunk és beszélgettünk. Már épp én is elszívtam volna egy füves cigit, amikor ragyogó ötletem támadt.

Hirtelen megálltam, aminek köszönhetően Jae Hyung nekijött a hátamnak. Többiek engem látva megtorpantak, majd kérdőn fordultak felém. Én csak elmosolyodtam, majd odaléptem az egyik utca szélén álló igen drágának tűnő kocsi mellé. Barátaim nem igazán érették, hogy mit akarok, de nem zavartattam magam. Elővettem a táskámból az egyik grafitit, hogy azzal összefirkáljam az autót. Szép nagy betűkkel ráírtam a motorháztetőre, hogy „FUCK U”. Ezután az ablakokat is kezelésbe vettem, ahová cifrábbnál cifrább káromkodásokat írtam.

Miután végeztem ennek az autónak a dekorálásával, odadobtam a többieknek is egy-két grafiti-s dobozt, majd továbbindultunk, miközben mindent szétfirkáltunk. Hangosan nevettünk közben, és egyáltalán nem érdekelte egyikünket sem, ha elkapnak. Nem ez volt az első ilyen alkalom, és eddig se sikerült elkapniuk minket, ha véletlenül valaki rajtakapott, hogy vandálkodunk.

Sajnos nem volt nálam több grafiti, így a kiürült dobozokat csak eldobtuk. Közben már annyi mennyiségű alkohol volt bennem is, hogy egyáltalán nem utasítottam vissza Jae Joont. Habár én még nem füveztem, a többiek azért már elég rendesen be is voltak tépve. Legfőképp Ara volt teljesen készen, össze-visszabeszélt, azt se tudta, merre van bal vagy jobb. Mi pedig jókat röhögtünk rajta.

- Szóval, azt mondom, hogy tegnap egy ember méretű varangyos béka volt a szobámban. Teljesen úgy nézett ki, mint te, Jae Hyung, nem viccelek! Tehát, ott volt ez a béka, én meg úgy éreztem, hogy meg kell csókoljam, hátha Jae Hyunggá változik – ecsetelte Ara az agyszüleményeit, amiket valószínűleg csak most talált ki.

- És mi történt ezután? – kérdezte Jae Hyung. – Tényleg átváltozott?

- Ne szakíts félbe – akarta Ara megütni a másikat, de csak a levegőbe bokszolt. Viszont akkora volt a lendülete, hogy hasra esett volna, ha a másik oldalán álló Shi Hyun nem kapja el őt. Ő erre csak felnevetett, majd megint mondott valami hülyeséget. Aztán hirtelen elkezdett öklendezni, így a két fiú elvitte hányni. Addig mi Jae Joonnal megvártuk őket, aki megint átkarolta vállamat.

- Ráérsz ma este? – kérdezte felém fordulva, majd egy puszit nyomott az arcomra. Leheletének szörnyen pia szaga volt, mondjuk az enyém sem lehetett különb.

- Szerintem ma inkább otthon alszok – feleltem, mire érezhetően elszomorodott Jae Joon.

- Akkor menjek én hozzátok? – erősködött tovább, de erre megcsóváltam a fejem.

- Most otthon van mindenki, és szerintem nem igazán értékelnék, ha nem egyedül állítanék be. Tudod, mennyire nehezen fogadták el, hogy ezeket csinálom, amikor egyszer rajtakaptak, hogy füvezek! Meg amúgy is, én még tőlük kapok zsebpénzt.

- Igaz, bocsánat – puszilt meg újból. – Akkor majd legközelebb bepótoljuk, de a kétszeresét, rendben? – kérdezte kacsintva, mire csak megvontam a vállam. Ki tudja, mikor lesz ez a legközelebb. Belement minden újonnan kapott zsebpénzem ebbe a mostani adagba, és bizony nem mostanában kapok megint. Többek között emiatt sem akartam rögtön mindent elhasználni.

Közben a másik három is visszatért, így újból elindultunk. Ara azonban nagyon a padlón volt már, így Shi Hyun felajánlotta, hogy hazaviszi. Habár barátnőm nagyon ellenkezett, mi mind egyetértettünk abban, hogy most inkább pihennie kellene. Mi hárman persze azért még tovább róttuk az utcákat.

Kiértünk az egyik főútra, ahol már sok autó járt. Volt itt egy pár éjjel-nappali és pojangmacha is, ahonnét több részeg ember is kijött. Mi nem igazán foglalkoztunk ezekkel az alakokkal, csak folytattuk utunkat, de az egyik szembe jövő előttünk megállt. Ki akartuk kerülni őt, de ő megragadta a csuklómat, és maga elé rántott. A másik két fiú egy darabig még ment tovább, de miután észrevették, hogy nem vagyok velük, kérdőn visszafordultak.

- Szia, cicababa, ráérsz egy kicsit? - kérdezte az öreg fószer erősen szorítva a csuklóm. Ezt hallva sóhajtottam egyet, majd jó unottan megforgattam a szemeimet, végül ugyanolyan unott arccal pillantottam rá. Már csak látványától rosszul voltam, és akkor emellé még hozzájött a pia szaga is… Gyorsan le akartam koptatni ezt az alakot, így nem éppen kedvesen szólítottam meg.

- Tudja ki a cicababa! – kiáltottam rá, miközben kiszakítottam karomat az övéből. – Na, tűnjön innen, és hagyjon engem békén, amíg még szépen mondom! – löktem meg, de annyira részeg volt, hogy meg sem tudott állni a saját lábán. Nem igazán érdekelt, hogy mekkorát esett, csak ott akartam hagyni. Csakhogy amikor elsétáltam volna mellette, megragadta a bokám is. Vettem egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam. Nem akartam bajt keverni, de kezdett egyre jobban felmenni bennem a pumpa. 

– Azt mondtam, hogy eresszen – szótagoltam fenyegetően a szavakat, majd lerúgtam kezét a lábamról.

Jae Joon és Jae Hyung csendben figyelték a jelenetet, és várták, hogy továbbinduljak velük. Én is reméltem, hogy sikerül végre itt hagynom ezt a részeg öregembert, de amikor újból elindultam volna, egy kisebb követ dobott a fejemnek. Ahogy az neki koccant a fejemnek, késztetést éreztem, hogy visszaforduljak, és megverjem azt az embert, de nem akartam megint bajt keverni. Helyettem azonban megtette ezt Jae Joon.

- Mégis mit képzel, mit csinál?! – kiáltott rá, majd a még mindig fekvő emberre vetette magát. Megragadta a ruháját, és behúzott neki egyet, majd még egyet. Az egész olyan gyorsan történt, hogy én igazából fel se fogtam, hogy éppen Jae Joon szét akarja verni azt a részeget. Jae Hyung kapcsolt először, és próbálta leráncigálni Jae Joon-t a másik férfiról, de nem igazán sikerült neki. Ezt látva én is a segítségére siettem, de még közös erővel is csak alig bírtuk féken tartani barátunkat. Az öreg fószer arca már tiszta vér volt, szerintem már annyira se látott, mint előtte. Aztán hirtelen sziréna hangja ütötte meg a fülünket. Ijedten kaptuk fel a fejünket, majd a rendőröket látva már Jae Joon is felugrott, és futásnak eredtünk. Tudtam, hogy én nem vagyok olyan gyors, mint a két fiú, ezért nem akartam, hogy megtalálják nálam a drogokat. A zacskót, amiben a fecskendők voltak, odadobtam Jae Joonnak.

- Majd másik nap elmegyek értük, addig legyen nálad! – kiáltottam előre neki, aki válaszul csak bólintott. Ők úgy futottak, hogy hátra se néztek, a tempójukat pedig nem bírtam tartani.

Még nem voltam messze a balhé helyszínétől, amikor hirtelen megtorpantam, mert nem sokkal távolabb tőlem a sötétségben megláttam egy sötét árnyat. Tudtam, éreztem, hogy engem figyel, amitől még a szőr is felállt a hátamon. Semmit nem láttam az alakból, de mégis olyan volt, mintha elmosolyodott volna. Aztán már épp elindult volna felém, amikor két kéz ragadta meg a vállam, az alak pedig eltűnt. Az érintést érezve ijedten kaptam a fejem hátra, de csak a rendőrök voltak.

Gondolom, a szülőknek minden vágyuk az lehet, hogy az éjjel kellős közepén arra keltsék fel őket, hogy a gyereküket bevitték a rendőrőrsre, mert az kiskorú lévén alkoholt fogyasztott és bajt is kevert. Habár a szüleim ismertek engem, és tudták, hogy akkor se hagynám abba, ha megtiltanák, akkor se lehetett kellemes egy ilyen hívás a rendőröktől.

Ott ültem a még mindig kicsit kába pasas mellett, miközben a rendőrök próbálták összerakni, hogy mi történt. Az öregből semmit nem lehetett kiszedni, annyira részeg volt - a verés erre csak rátett még egy lapáttal. Engem pedig hiába kérdezgettek, nem voltam hajlandó szólni egy szót sem. Néha tagadtam egy-két dolgot, de nem árultam el Jae Joont és Jae Hyung-ot. Nem akartam bajt hozni a fejükre, főleg, hogy mivel ők már nagykorúak voltak, simán felelősségre lehetett vonni őket. Arról nem is beszélve, hogy már többször volt ügyük a rendőrséggel. Ha most elkapták volna őket, simán mehettek volna dutyiba.

Hátradőlve ültem a székemen, és a plafont bámultam, miközben a rendőr már a fejét vakarta idegességében. Ami azt illeti, nem lettem volna a helyében. Biztos marhára idegesítő lehetett, hogy ő hiába jártatja a száját, tőlem válasz nem érkezik rá, csak egy vállrándítás, vagy még annyi se.

- Szóval – sóhajtott fel a férfi -, mi történt pontosan, amiért megverte ezt az embert? – kérdezte már sokadszorra, mire én megint csak vállat vontam. Mielőtt azonban bármi mást újból kérdezni tudott volna, nyílt az ajtó, és megjelent a bátyám, Hak Yeon.

- Jó estét! – köszöntötte a rendőrt, mire az kérdőn fordult felé. – A bátyja vagyok – biccentett felém, mire a másik megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy végre megszabadul tőlem.

- Ezt írja alá, amiben biztosítja, hogy többet nem fog ilyesmi történni. Amennyiben ez nem így lesz, annak következményei lesznek – tolt előre egy papírt, amit Hak Yeon készségesen aláírt. Én erre csak megforgattam a szemem, majd mikor bátyám végzett, felálltam, hogy végre elmehessek innen. – Ami pedig ezt az embert illeti – folytatta a rendőr -, mivel nem sikerült megtudni, hogy mi történt, és mivel csak ő sérült meg, Önöknek kell kifizetni a kórházi számlákat. – Hak Yeon erre megint bólintott, és felsegítette az öreg fószert, hogy elkísérhesse a kórházba, majd elhagytuk az épületet.

Kint nagyot szippantottam a levegőből, majd ahogy elindultunk, elővettem egy szál cigit, amit meg is gyújtottam. Hak Yeon ezt látva rosszallóan rám pillantott, mire én csak megvontam a vállam. Nem igazán érdekelt, hogy nem tetszik neki, amit csinálok.

- Gondolom – kezdett bele -, nem fogod elárulni, hogy mi történt.

- Jól gondolod – bólintottam egy aprót. – Amúgy, miért te jöttél és nem anya vagy apa? – tereltem el a témát rögtön, mivel semmi kedvem nem volt elmesélni neki a történteket. Hak Yeon ezt látva csak felsóhajtott. Habár nagyon szerettem a bátyámat, többnyire nem értettük meg egymást. Igaz, egy ideje már nem tette szóvá, hogy mennyire ellenzi mindazt, amit én tenni szoktam, de nemtetszését az arcáról soha nem tudta eltűntetni. Emiatt sem szoktam neki elmondani az ilyen eseteket. Tudtam, hogy úgyis csak megszidna, abból pedig szoktam eleget kapni szüleimtől. Nem hiányzik még tőle is.

- Anyát behívták a munkahelyére, apa pedig elkísérte, hogy ilyen későn ne egyedül bóklásszon – vonta meg bátyám a vállát.

- Értem – feleltem, majd megint csend telepedett ránk.

Némán sétáltunk egymás mellett, miközben bátyám a részeg embert támogatta. Egy közeli kórház felé vettük az irányt, hogy az öreget ott hagyhassuk, miután kifizettük az ellátását.

- Figyelj – szólalt meg ismét Hak Yeon -, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz, akkor is, ha nem egyezik meg a véleményünk – tért vissza az előző témára, mire csak bólintottam. Tudtam, hogy csak féltett engem, de elég nagy vagyok már ahhoz, hogy tudjak magamra vigyázni! – Nyugodtan hazamehetsz, ezt lerendezem én – felelte, mivel válasz nem érkezett tőlem előző mondatára. Erre is csak bólintottam egy aprót, majd itt hagytam a bátyámat, és úgy tettem, ahogy mondta.